Hát újra itt....igaz a kutya nem olvassa, és talán nem is bánom, nem is érdekel, legalább kedvemre irkálhatok ki mindenféle faszságot....xD Visszaolvasva a régi-régi posztokat, látom, még nagyon az otaku-korszakomban voltam. :) Hát, mára már kinőttem. Az, hogy a fősulira kerültem, felnyitotta a szememet, hogy az otakuk semmivel sem jobban más, átlagos embereknél....na meg így visszagondolva eléggé gáz lehettem...xD Persze néha-néha jó megnézni egy régi kedvenc animét...de ennyi, már nem i érdekelnek nagyon.
Na de szóval: hogy miért is nem jobbak?
Kezdjük ott hogy mindenkinél rosszabbul viselik még a kritikákat, fel vannak háborodva, ha valaki belerondít a rózsasín felhővel burkolt kis mesevilágocskájukba... na meg ez a foggal-körömmel való ragaszkodás ahhoz, hogy az anime márpedig nem mese....totál felesleges, mert igenis az, ha tetszik nekik, ha nem...de persze, nem lehet megmagyarázni ezt, mert máris ezzel egy merényletet követtél el ellenük. Na meg jönnek azzal hogy "utálod az animéket? hát megbaszhatod magad, mert nem érdekel" típusú posztok...hát már pedig ha ilyeneket csinálnak, igenis érdekli őket...ők maguk vonják külön magukat a társadalomtól (mmint a már nagyon elvetemült "geek"-ekre célzok ezzel). A legtöbb kiírásukból nagyon is az jön le hogy, mivel az átlagos fiatalokhoz valamilyen oknál fogva nem tudtak beilleszkedni, és ezek a fiatalok még ki is gúnyolják őket (hol jogosan, hol nem), ezért az otakuk is egyre inkább azt üzenik a nagyvilágnak: mindenki hülye aki nem szereti az animéket, túl normálisak, fujj! (jahh a normális alatt nem a tömegtermékeket és a plázapicsákat értem ám...) Pedig lehet, hogy egy adott embernek tényleg nem jönnek be, és mivel én már elég sokat láttam, meg tudom érteni őket is. De persze ilyenekkel az igazán elvetemültek meg se próbálnak ismerkedni mondván:"Áhh ez nem szereti az animéket? akkor nem is szimpatikus..." Na EZ már tényleg gáz...ha ez alapján máris ítélkeznek. Pl nekem már egyik anime sem tud újat mutatni, lehet sok "klasszikust" nem láttam, de ugyanazok a klisék vannak újra és újra, ráadásul amit viccesnek szánnak, kurvára nem vicces, inkább erőltetett, de nagyon. És a másik...a szerelmi szálaknál...ennyi belső őrlődést, és túlbonyolítást még életemben nem tapasztaltam....és az ilyenekre mondják rá h Slice of Life...amikor meg sem közelítik azt...xD Azt meg végképp gáznak tartom, ha valakinek még a húszas- harmincas éveiben is másról sem szól az élete, csak erről...és minden rendezvényt, klubot, stb véresen komolyan vesz...jó, szép dolog kovácsolni a közösséget, de néha már túlzásokba esnek véleményem szerint.
Én is beleestem ebbe a túlzott fanolás hibájába...kereken 5 évet töltöttem teljesen elszigetelve a valóságtól, a saját kis álomvilágomban..meg is lett az eredménye, még mindig nem tudom normálisan ismerkedni, barátkozni, és nem tudok tömegben oldódni...márpedig a mai világban a legfontosabb dolog a kapcsolatok kiépítése ugye....de most itt állok egy szigeten az otakuk és az átlagos emberek között, igyekezve az átlagosak felé de...ahhoz hátra kellett hagyjam a barátokat....ez az ami a legnehezebb...persze...azért rá is segítettek rendesen, nagyon jól esik mondhatom, de ez van...szóval itt vagyok, közelben lévő barátok nélkül, újraformálódás közben, hogy ki is vagyok én, milyen is vagyok kibújva ebből a fantáziaburokból.
